4-3-1-egri

---

4.3.1 Éva férfinak álcázza magát, és megpróbál bejutni az ostromlott várba – Éva verkleidet sich als Mann und versucht, in die belagerte Burg zu gelangen

---

1. A negyedik rész közepén a regény cselekménye kettéválik, mert a férfiak a falak mögé kerülnek, az asszony pedig kívül reked. – In der Mitte des vierten Teils spaltet sich die Handlung des Romans, denn die Männer gelangen hinter die Mauern, die Frau aber bleibt draußen zurück.

2. Ez a kettéválás nem véletlen szerkezeti fordulat, hanem a mű egyik legmerészebb írói döntése, amely az egész ostromot új megvilágításba helyezi. – Diese Spaltung ist keine zufällige bauliche Wendung, sondern eine der kühnsten dichterischen Entscheidungen des Werkes, die die gesamte Belagerung in ein neues Licht rückt.

3. Az ostromregények hagyománya szerint az olvasó a védőkkel együtt van bezárva, és a külvilágról csak annyit tud, amennyit a falakon őrködők látnak. – Nach der Überlieferung der Belagerungsromane ist der Leser mit den Verteidigern eingeschlossen und erfährt von der Außenwelt nur so viel, wie die Wächter auf den Mauern sehen.

4. Gárdonyi ezt a szabályt megszegi, mert Évával kiküld minket a török táborba, és onnan is megmutatja Egert. – Gárdonyi bricht diese Regel, denn er sendet uns mit Éva in das türkische Lager hinaus und zeigt uns Eger auch von dort.

5. A vár így egyszerre látszik belülről és kívülről, és ez a kettős látvány többet mond a magyar sorsról minden hadijelentésnél. – Die Burg erscheint dadurch zugleich von innen und von außen, und dieser doppelte Anblick sagt über das ungarische Schicksal mehr aus als jeder Kriegsbericht.

6. Éva helyzete a fejezet elején háromszorosan reménytelen: elveszítette a gyermekét, elveszítette a férje közelségét, és elveszítette a mozgás szabadságát. – Évas Lage ist zu Beginn des Kapitels dreifach aussichtslos: Sie hat ihr Kind verloren, sie hat die Nähe des Gatten verloren, und sie hat die Freiheit der Bewegung verloren.

7. A gyermekrablás után az anyai fájdalom nem tehetetlenséggé alakul benne, hanem tervvé, és ez a fordulat teszi őt a regény második főhősévé. – Nach dem Kinderraub verwandelt sich der mütterliche Schmerz in ihr nicht in Ohnmacht, sondern in einen Plan, und diese Wendung macht sie zur zweiten Hauptgestalt des Romans.

8. A fájdalom kétféleképpen működhet az emberben: megbénít vagy irányt ad, és az irodalom hősei rendszerint a második úton indulnak el. – Der Schmerz kann im Menschen auf zweierlei Weise wirken: Er lähmt oder er gibt Richtung, und die Helden der Dichtung schlagen gewöhnlich den zweiten Weg ein.

9. Éva elhatározza, hogy bejut Egerbe, jóllehet a várat ekkor már több mint száz ágyú és egy hatalmas tábor zárja körül. – Éva beschließt, nach Eger hineinzugelangen, obgleich die Burg zu dieser Zeit bereits von mehr als hundert Geschützen und einem gewaltigen Lager umschlossen ist.

10. A vállalkozás katonailag esztelen, emberileg azonban a legérthetőbb dolog a világon, és a regény éppen ezt az ellentmondást használja ki. – Das Unternehmen ist militärisch unsinnig, menschlich hingegen das Verständlichste der Welt, und eben diesen Widerspruch nutzt der Roman aus.

11. A tizenhatodik századi asszony számára a nyilvános tér nem volt járható, mert a nő mozgása mindig kíséretet, engedélyt és magyarázatot igényelt. – Für die Frau des sechzehnten Jahrhunderts war der öffentliche Raum nicht begehbar, denn die Bewegung einer Frau erforderte stets Begleitung, Erlaubnis und Erklärung.

12. Aki ebben a korban egyedül akart utazni, annak vagy férfinak kellett lennie, vagy férfinak kellett látszania, és harmadik lehetőség nem kínálkozott. – Wer in jener Zeit allein reisen wollte, musste entweder ein Mann sein oder als Mann erscheinen, und eine dritte Möglichkeit bot sich nicht.

13. A férfiruha felöltése tehát nem romantikus jelmez, hanem a cselekvőképesség egyetlen elérhető formája egy zárt társadalmi rendben. – Das Anlegen der Männerkleidung ist somit keine romantische Verkleidung, sondern die einzig erreichbare Form der Handlungsfähigkeit in einer geschlossenen Gesellschaftsordnung.

14. Éva levágatja a haját, deli ruhát ölt, kardot köt, és ezzel nem a nőiességét tagadja meg, hanem a korlátait. – Éva lässt sich das Haar schneiden, legt das Gewand eines Reiterkriegers an, gürtet ein Schwert um und verleugnet damit nicht ihre Weiblichkeit, sondern ihre Schranken.

15. A hajvágás jelenete néhány sor csupán, mégis a regény egyik legfájdalmasabb mozdulata, mert egy asszony itt mond le a saját külsejéről. – Die Szene des Haarschnitts umfasst nur wenige Zeilen und ist doch eine der schmerzlichsten Gebärden des Romans, denn hier verzichtet eine Frau auf ihr eigenes Äußeres.

16. A régi irodalomban a levágott haj mindig áldozatot jelöl, akár a gyászban, akár a kolostorban, akár a fegyverfogásban. – In der alten Dichtung bezeichnet das abgeschnittene Haar stets ein Opfer, sei es in der Trauer, sei es im Kloster, sei es beim Griff zur Waffe.

17. A férfiruhás nő alakja évezredes irodalmi hagyományra tekint vissza, és mindig ott jelenik meg, ahol a rend meginog. – Die Gestalt der Frau in Männerkleidung blickt auf eine jahrtausendealte dichterische Überlieferung zurück und erscheint immer dort, wo die Ordnung ins Wanken gerät.

18. Ilyen alak a görög mítoszok több hősnője, ilyen Shakespeare néhány leánya, és ilyen a magyar népballadák katonalánya is. – Eine solche Gestalt sind mehrere Heldinnen der griechischen Mythen, mehrere Mädchen Shakespeares und ebenso das Soldatenmädchen der ungarischen Volksballaden.

19. A közös vonás mindenütt ugyanaz: a nő azért lép ki a szerepéből, hogy megmentsen valakit, akit a rend nem képes megmenteni. – Der gemeinsame Zug ist überall derselbe: Die Frau tritt aus ihrer Rolle heraus, um jemanden zu retten, den die Ordnung nicht zu retten vermag.

20. Gárdonyi ezt a hagyományt nem idézőjelben használja, hanem természetesként ábrázolja, és ettől lesz Éva alakja hiteles. – Gárdonyi verwendet diese Überlieferung nicht in Anführungszeichen, sondern stellt sie als selbstverständlich dar, und dadurch wird Évas Gestalt glaubhaft.

21. Az álruha ugyanakkor kettős természetű, mert elrejt és kiszolgáltat egyszerre: aki lelepleződik, az kétszeresen bűnös a korabeli szemekben. – Die Verkleidung ist zugleich doppelter Natur, denn sie verbirgt und liefert zugleich aus: Wer entlarvt wird, ist in den Augen der Zeit doppelt schuldig.

22. Egy férfi kém a felderítés szabályai szerint hal meg, egy nő azonban a szemérem megsértéséért is felel, és ez súlyosabb vád. – Ein männlicher Kundschafter stirbt nach den Regeln der Aufklärung, eine Frau aber haftet auch für die Verletzung der Sittsamkeit, und das ist der schwerere Vorwurf.

23. Éva tehát nagyobb kockázatot vállal, mint bármelyik férfi szereplő, jóllehet a regény ezt sohasem hangsúlyozza külön. – Éva geht somit ein größeres Wagnis ein als jede männliche Gestalt, obwohl der Roman dies niemals eigens hervorhebt.

24. Az író hallgatása itt tiszteletadás, mert a hősiességet nem magyarázza, hanem hagyja, hogy a cselekedet beszéljen önmagáért. – Das Schweigen des Dichters ist hier eine Ehrerbietung, denn er erklärt das Heldentum nicht, sondern lässt die Tat für sich selbst sprechen.

25. Az út Egerig hegyeken, erdőkön és felégetett falvakon át vezet, és minden mérfölddel sűrűbb lesz a török őrjáratok hálója. – Der Weg nach Eger führt über Berge, durch Wälder und niedergebrannte Dörfer, und mit jeder Meile wird das Netz der türkischen Streifen dichter.

26. A Mátra és a Bükk vidéke ekkor már senkiföldje, ahol sem a magyar, sem a török hatalom nem tud rendet tartani. – Die Gegend von Mátra und Bükk ist zu dieser Zeit bereits Niemandsland, wo weder die ungarische noch die türkische Macht Ordnung zu halten vermag.

27. Az ilyen köztes területeken nem a hadsereg a veszedelem, hanem a martalócok, akik senkinek sem tartoznak számadással. – In solchen Zwischengebieten ist nicht das Heer die Gefahr, sondern die Freibeuter, die niemandem Rechenschaft schulden.

28. A hadtörténet ezt a jelenséget mindig alábecsüli, pedig a lakosság pusztulásának nagyobb részét nem az ütközetek okozták. – Die Kriegsgeschichte unterschätzt diese Erscheinung stets, obwohl den größeren Teil des Untergangs der Bevölkerung nicht die Schlachten verursachten.

29. Éva végül nem a magyar oldalról közelít a várhoz, hanem a török táboron keresztül, és ez a döntés a fejezet dramaturgiai magva. – Éva nähert sich der Burg schließlich nicht von der ungarischen Seite, sondern durch das türkische Lager hindurch, und diese Entscheidung ist der dramaturgische Kern des Kapitels.

30. A logika egyszerű és megdöbbentő: a gyűrűt kívülről nem lehet átszakítani, tehát belülről kell átjutni rajta. – Die Überlegung ist einfach und bestürzend: Den Ring kann man von außen nicht durchbrechen, folglich muss man ihn von innen durchqueren.

31. Aki a legveszélyesebb helyet választja rejtekhelyül, az a hatalom egyik alapszabályát használja ki, mert a figyelem mindig kifelé irányul. – Wer den gefährlichsten Ort zum Versteck wählt, nutzt eine Grundregel der Macht aus, denn die Aufmerksamkeit richtet sich stets nach außen.

32. Egy kétszázezres tábor önmagában is város, ahol senki sem ismer mindenkit, és a névtelenség a tömeg ajándéka. – Ein Lager von zweihunderttausend Mann ist an sich schon eine Stadt, in der niemand jeden kennt, und die Namenlosigkeit ist das Geschenk der Menge.

33. A regény ezen a ponton válik szinte kalandregénnyé, ugyanakkor a feszültség forrása mindvégig lélektani marad. – An dieser Stelle wird der Roman beinahe zum Abenteuerroman, und dennoch bleibt die Quelle der Spannung durchweg seelischer Art.

34. Sárközi, a cigány, akit korábbról ismerünk, a török táborban lel újra utat Éva mellé, és ez az alak a regény legkétértelműbb szereplője. – Sárközi, der Zigeuner, den wir von früher kennen, findet im türkischen Lager wieder den Weg an Évas Seite, und diese Gestalt ist die zweideutigste des Romans.

35. Nem hűséges és nem áruló, hanem túlélő, aki mindkét oldalon szolgál, és éppen ezért mindkét oldalon átjár. – Er ist weder treu noch verräterisch, sondern ein Überlebender, der auf beiden Seiten dient und ebendarum auf beiden Seiten hindurchgeht.

36. A háború peremvidékén mindig megjelennek az ilyen közvetítők, akik nélkül a hadseregek nem tudnának sem kereskedni, sem kémkedni. – Am Rande des Krieges erscheinen stets solche Mittelsmänner, ohne die die Heere weder Handel treiben noch kundschaften könnten.

37. A magyar irodalom ritkán ábrázolja őket rokonszenvvel, Gárdonyi azonban emberi mértékkel méri Sárközit, és nem ítélkezik fölötte. – Die ungarische Dichtung stellt sie selten mit Anteilnahme dar, Gárdonyi aber misst Sárközi mit menschlichem Maß und richtet nicht über ihn.

38. A tábor leírása a regény egyik legerősebb részlete, mert az idegen világot nem szörnyűnek, hanem elképesztően rendezettnek mutatja. – Die Schilderung des Lagers ist einer der stärksten Abschnitte des Romans, denn sie zeigt die fremde Welt nicht als grauenhaft, sondern als erstaunlich geordnet.

39. Utcák, piac, fürdő, mészárszék, kovácsműhely és imahely tagolja a sátrak tengerét, és mindez néhány nap alatt épült fel. – Straßen, Markt, Bad, Schlachthaus, Schmiede und Gebetsstätte gliedern das Meer der Zelte, und all dies entstand binnen weniger Tage.

40. Az oszmán hadsereg fölénye ebben a szervezettségben rejlett, nem a katonák vitézségében, mert a bátorság mindkét oldalon egyforma volt. – Die Überlegenheit des osmanischen Heeres lag in dieser Ordnung, nicht in der Tapferkeit der Soldaten, denn der Mut war auf beiden Seiten der gleiche.

41. Éva ezt a világot belülről látja, és az olvasó vele együtt döbben rá, hogy az ellenség nem sötét tömeg, hanem állam. – Éva sieht diese Welt von innen, und der Leser erkennt mit ihr zusammen erschrocken, dass der Feind keine dunkle Masse ist, sondern ein Staat.

42. Ez a felismerés a magyar történelmi regényben szokatlanul tárgyilagos, és Gárdonyi legnagyobb írói erényei közé tartozik. – Diese Erkenntnis ist im ungarischen historischen Roman ungewöhnlich sachlich und gehört zu den größten dichterischen Vorzügen Gárdonyis.

43. A gyűlöletnek szüksége van a homályra, a megértésnek viszont fényre, és a regény ezen a ponton következetesen a fényt választja. – Der Hass bedarf des Dunkels, das Verstehen hingegen des Lichts, und der Roman wählt an dieser Stelle folgerichtig das Licht.

44. A várat a táborból nézni egészen más élmény, mint a falakról letekinteni, mert kívülről Eger kicsinek és menthetetlennek látszik. – Die Burg vom Lager aus zu betrachten ist ein ganz anderes Erlebnis, als von den Mauern hinabzublicken, denn von außen erscheint Eger klein und rettungslos.

45. Éva ekkor érti meg először, hogy a férje egy olyan helyen tartózkodik, ahonnan a józan számítás szerint senki sem kerül ki élve. – Éva begreift in diesem Augenblick zum ersten Mal, dass ihr Gatte sich an einem Orte aufhält, aus dem nach nüchterner Berechnung niemand lebend hervorgeht.

46. A távolból nézett szeretett ember mindig sebezhetőbbnek tűnik, mint közelről, mert a távolság elveszi tőle a cselekvés látszatát. – Der aus der Ferne betrachtete geliebte Mensch scheint stets verwundbarer als aus der Nähe, denn die Entfernung nimmt ihm den Anschein des Handelns.

47. Az ostrom első hetében a falakat éjjel-nappal lövik, és a tábor fölött állandó porfelhő és lőporfüst lebeg. – In der ersten Woche der Belagerung beschießt man die Mauern bei Tag und Nacht, und über dem Lager schwebt beständig eine Wolke aus Staub und Pulverrauch.

48. A történeti források szerint az ostrom alatt mintegy tizenkétezer ágyúgolyó hullott a várra, ami akkoriban példátlan mennyiségnek számított. – Nach den geschichtlichen Quellen fielen während der Belagerung etwa zwölftausend Kugeln auf die Burg, was damals als beispiellose Menge galt.

49. A vár mégis állt, és ennek oka nem a falak vastagsága volt, hanem a védők folyamatos, éjszakai újjáépítő munkája. – Dennoch stand die Burg, und der Grund dafür war nicht die Dicke der Mauern, sondern die unablässige nächtliche Wiederaufbauarbeit der Verteidiger.

50. Amit nappal szétlőttek, azt éjjel földdel, gerendával és trágyával tömték be, és ez a munka nagyrészt az asszonyokra hárult. – Was man bei Tage zerschoss, verstopfte man bei Nacht mit Erde, Balken und Mist, und diese Arbeit fiel zum großen Teil den Frauen zu.

51. Éva tehát nem idegen munkába kívánkozik bejutni, hanem oda, ahol a magafajták már amúgy is a legtöbbet dolgoznak. – Éva begehrt somit nicht in eine fremde Arbeit hineinzugelangen, sondern dorthin, wo ihresgleichen ohnehin schon das Meiste leisten.

52. A bejutás első kísérlete kudarcba fullad, mert a török őrség éjszakára kettős gyűrűt von a vár köré. – Der erste Versuch des Eindringens scheitert, denn die türkische Wache legt für die Nacht einen doppelten Ring um die Burg.

53. A kudarc a regényben nem gyengeség jele, hanem a valóság mértéke, mert az azonnali siker elvenné a tett súlyát. – Das Scheitern ist im Roman kein Zeichen der Schwäche, sondern das Maß der Wirklichkeit, denn der sofortige Erfolg nähme der Tat ihr Gewicht.

54. Gárdonyi hősei sohasem egy lendülettel érnek célt, hanem többszöri nekifutással, és ebben a lassúságban van a mű realizmusa. – Gárdonyis Helden erreichen ihr Ziel niemals in einem Anlauf, sondern in mehreren, und in dieser Langsamkeit liegt der Wirklichkeitssinn des Werkes.

55. A második kísérlet előtt Éva üzenetet küld a várba, és az üzenet nyíl hegyére kötve repül át a falon. – Vor dem zweiten Versuch sendet Éva eine Botschaft in die Burg, und die Botschaft fliegt, an eine Pfeilspitze gebunden, über die Mauer.

56. A nyílhoz kötött levél az ostromok korának természetes hírvivője volt, és számos korabeli forrás említi ezt az eljárást. – Der an den Pfeil gebundene Brief war der selbstverständliche Bote der Belagerungszeit, und zahlreiche zeitgenössische Quellen erwähnen dieses Verfahren.

57. A hír útja itt fordítottja a szokásosnak, mert nem a bezártak kérnek segítséget, hanem a szabad ember kér bebocsátást. – Der Weg der Nachricht ist hier der umgekehrte als sonst, denn nicht die Eingeschlossenen erbitten Hilfe, sondern der freie Mensch erbittet Einlass.

58. Ez a fordítottság a fejezet egész értelmét hordozza: a szabadság odakint értéktelen, ha a szeretett ember odabent van. – Diese Umkehrung trägt den ganzen Sinn des Kapitels: Die Freiheit draußen ist wertlos, wenn der geliebte Mensch drinnen ist.

59. A vár parancsnoksága ugyanakkor nem örül a jövevénynek, mert minden újonnan érkező egyszerre egy védő és egy éhes száj. – Die Führung der Burg freut sich indes nicht über den Ankömmling, denn jeder Neuankommende ist zugleich ein Verteidiger und ein hungriger Mund.

60. Dobó István ostromszabályzata szigorú volt, és a kapuk kinyitása minden esetben életveszélyt jelentett a teljes őrségre nézve. – Die Belagerungsordnung Istvan Dobós war streng, und das Öffnen der Tore bedeutete in jedem Falle Lebensgefahr für die gesamte Besatzung.

61. A történeti Dobó valóban megtiltotta a vár elhagyását és a kapuk nyitogatását, sőt a menekülés puszta emlegetését is halállal fenyegette. – Der geschichtliche Dobó verbot tatsächlich das Verlassen der Burg und das Öffnen der Tore und bedrohte selbst die bloße Erwähnung der Flucht mit dem Tode.

62. Ez a szigor nem kegyetlenség volt, hanem a védekezés matematikája, mert egyetlen rés elég ahhoz, hogy kétezer ember elvesszen. – Diese Strenge war keine Grausamkeit, sondern die Rechenkunst der Verteidigung, denn eine einzige Lücke genügt, damit zweitausend Menschen zugrunde gehen.

63. A regényben a magánérdek és a közösségi rend ütközése itt éri el a csúcspontját, és az író egyik felet sem nyilvánítja tévedőnek. – Im Roman erreicht der Zusammenprall von Eigeninteresse und Gemeinschaftsordnung hier seinen Höhepunkt, und der Dichter erklärt keine der beiden Seiten für irrend.

64. A nagy irodalom ismertetőjele éppen ez: nem a jó és a rossz áll szemben egymással, hanem két jogos igény. – Das Kennzeichen der großen Dichtung ist eben dies: Nicht das Gute und das Böse stehen einander gegenüber, sondern zwei berechtigte Ansprüche.

65. Gergely, aki odabent semmit sem tud a felesége közeledtéről, ugyanabban az órában a gyermeke elrablásának hírével küzd. – Gergely, der drinnen nichts von der Annäherung seiner Gattin weiß, ringt in derselben Stunde mit der Nachricht vom Raub seines Kindes.

66. A két ember tehát egymástól néhány száz lépésre él át ugyanazt a fájdalmat, anélkül hogy megoszthatnák egymással. – Die beiden Menschen durchleben somit wenige hundert Schritte voneinander denselben Schmerz, ohne ihn miteinander teilen zu können.

67. A közelség és az elérhetetlenség együttese az irodalom egyik legrégibb feszültségforrása, és a falak ezt tökéletes formában testesítik meg. – Das Zusammentreffen von Nähe und Unerreichbarkeit ist eine der ältesten Spannungsquellen der Dichtung, und die Mauern verkörpern dies in vollkommener Form.

68. Jumurdzsák alakja ebben a fejezetben mindvégig jelen van, jóllehet ritkán lép színre, mert a fenyegetés hatásosabb, ha csak sejtjük. – Die Gestalt Jumurdzsáks ist in diesem Kapitel durchgehend gegenwärtig, obgleich sie selten auftritt, denn die Bedrohung wirkt stärker, wenn wir sie nur ahnen.

69. Az elrabolt gyermek a török táborban van valahol, és Éva minden lépését ez a bizonytalan közelség irányítja. – Das geraubte Kind befindet sich irgendwo im türkischen Lager, und diese ungewisse Nähe lenkt jeden Schritt Évas.

70. Az anya kettős célja — a férj elérése és a fiú megtalálása — egymást keresztezi, és ebből ered a fejezet belső drámája. – Das doppelte Ziel der Mutter — den Gatten zu erreichen und den Sohn zu finden — kreuzt einander, und daraus erwächst das innere Drama des Kapitels.

71. Aki egyszerre két embert akar megmenteni, az kénytelen sorrendet felállítani, és minden sorrend egyben lemondás is. – Wer zugleich zwei Menschen retten will, ist gezwungen, eine Reihenfolge aufzustellen, und jede Reihenfolge ist zugleich ein Verzicht.

72. Éva a várat választja először, és ez a döntés a regény egyik legkevésbé méltányolt, de legmélyebb erkölcsi pillanata. – Éva wählt zuerst die Burg, und diese Entscheidung ist einer der am wenigsten gewürdigten, aber tiefsten sittlichen Augenblicke des Romans.

73. A választás azért helyes, mert a gyermek megmentése egyetlen családot ment meg, a váré viszont valamennyi család esélyét. – Die Wahl ist deshalb richtig, weil die Rettung des Kindes eine einzige Familie rettet, die der Burg hingegen die Aussicht aller Familien.

74. A regény nem mondja ki ezt az érvelést, mert Gárdonyi tudja, hogy a kimondott erkölcsi tanulság azonnal elveszíti erejét. – Der Roman spricht diese Begründung nicht aus, denn Gárdonyi weiß, dass die ausgesprochene sittliche Lehre augenblicklich ihre Kraft verliert.

75. A női álruha motívuma a mű más pontjain is felbukkan, hiszen Éva korábban is öltött már férfiruhát Gergely megmentésére. – Das Motiv der weiblichen Verkleidung taucht auch an anderen Stellen des Werkes auf, denn Éva legte schon früher Männerkleidung an, um Gergely zu retten.

76. Az ismétlés nem írói ötlethiány, hanem jellemábrázolás, mert ez a nő minden válságban ugyanazzal az eszközzel él. – Die Wiederholung ist kein Mangel an dichterischem Einfall, sondern Charakterzeichnung, denn diese Frau greift in jeder Krise zum selben Mittel.

77. A következetes jellem ismertetőjele, hogy a hős nem új megoldásokat talál ki, hanem a sajátját fokozza a végsőkig. – Das Kennzeichen des folgerichtigen Charakters ist, dass der Held nicht neue Lösungen ersinnt, sondern die eigene bis zum Äußersten steigert.

78. Az egri nők szerepe a történeti valóságban is jóval nagyobb volt annál, mint amit a hagyományos hadtörténet elismer. – Die Rolle der Frauen von Eger war auch in der geschichtlichen Wirklichkeit weit größer, als die herkömmliche Kriegsgeschichte zugesteht.

79. Vizet hordtak, sebet kötöztek, köveket görgettek, forró vizet öntöttek, és a réseket a férfiakkal együtt tömték be. – Sie trugen Wasser, verbanden Wunden, wälzten Steine, gossen siedendes Wasser hinab und verstopften die Breschen gemeinsam mit den Männern.

80. Tinódi Lantos Sebestyén, aki az ostrom után néhány hónappal írta meg az egri históriát, külön kiemeli az asszonyok bátorságát. – Sebestyén Tinódi Lantos, der die Geschichte von Eger wenige Monate nach der Belagerung niederschrieb, hebt den Mut der Frauen eigens hervor.

81. A kortárs krónikás tehát természetesnek tekintette azt, amit a későbbi századok festményei már látványossággá stilizáltak. – Der zeitgenössische Chronist hielt also für selbstverständlich, was die Gemälde späterer Jahrhunderte bereits zum Schauspiel stilisierten.

82. Székely Bertalan híres képe, az Egri nők, éppen ezt a stilizálást teljesíti be, és nemzeti jelképpé emeli a jelenetet. – Das berühmte Bild Bertalan Székelys, „Die Frauen von Eger”, vollendet eben diese Stilisierung und erhebt die Szene zum nationalen Sinnbild.

83. Gárdonyi regénye a kettő között áll: nem krónika és nem festmény, hanem személyes sorssá visszafordított emlékezet. – Gárdonyis Roman steht zwischen beidem: Er ist weder Chronik noch Gemälde, sondern eine in persönliches Schicksal zurückverwandelte Erinnerung.

84. Éva alakja nem történeti személy, hanem sűrítmény, amelybe az író mindazt beleírta, amit a névtelen egri asszonyokról tudni lehet. – Évas Gestalt ist keine geschichtliche Person, sondern ein Auszug, in den der Dichter alles hineinschrieb, was von den namenlosen Frauen Egers zu wissen ist.

85. Az irodalom ilyenkor nem hamisít, hanem pótol, mert nevet ad annak a tapasztalatnak, amelyet a források névtelenül hagytak. – Die Dichtung fälscht in solchen Fällen nicht, sondern ersetzt, denn sie gibt jener Erfahrung einen Namen, welche die Quellen namenlos ließen.

86. A fejezet nyelve érzékelhetően lelassul, és a mondatok rövidebbé válnak, ahogy a veszély közeledik a falakhoz. – Die Sprache des Kapitels verlangsamt sich merklich, und die Sätze werden kürzer, je näher die Gefahr an die Mauern heranrückt.

87. Gárdonyi stílusának egyik titka éppen ez a ritmusváltás, amely a feszültséget nem szavakkal, hanem mondathosszal fejezi ki. – Eines der Geheimnisse von Gárdonyis Stil ist eben dieser Wechsel des Rhythmus, der die Spannung nicht mit Worten, sondern mit der Satzlänge ausdrückt.

88. A leírásokban feltűnően sok az érzékelés: a por íze, a lőpor szaga, a lovak nyerítése és a müezzin hangja. – In den Schilderungen fällt die Fülle der Sinneswahrnehmung auf: der Geschmack des Staubes, der Geruch des Pulvers, das Wiehern der Pferde und die Stimme des Muezzins.

89. Az érzéki részletek teszik hihetővé a történelmet, mert az olvasó nem az évszámokat, hanem a szagokat jegyzi meg. – Die sinnlichen Einzelheiten machen die Geschichte glaubhaft, denn der Leser behält nicht die Jahreszahlen, sondern die Gerüche.

90. Ez a fejezet egyben a regény legmagányosabb része, mert Éva itt hosszú oldalakon át egyetlen szövetséges nélkül cselekszik. – Dieses Kapitel ist zugleich der einsamste Teil des Romans, denn Éva handelt hier über lange Seiten hinweg ohne einen einzigen Verbündeten.

91. A magány az álruha elkerülhetetlen ára, hiszen aki más embernek adja ki magát, az senkivel sem lehet őszinte. – Die Einsamkeit ist der unvermeidliche Preis der Verkleidung, denn wer sich für einen anderen Menschen ausgibt, kann gegen niemanden aufrichtig sein.

92. A hallgatás kényszere lélektanilag nehezebb, mint a fizikai veszély, és a regény ezt a terhet pontosan érzékelteti. – Der Zwang zum Schweigen ist seelisch schwerer als die leibliche Gefahr, und der Roman macht diese Last genau spürbar.

93. A fejezet vége nyitva marad, mert a bejutás sikere csak a következő szakaszban dől el, és a késleltetés tudatos. – Das Ende des Kapitels bleibt offen, denn der Erfolg des Eindringens entscheidet sich erst im folgenden Abschnitt, und der Aufschub ist bewusst gesetzt.

94. Gárdonyi a huszadik század elején tanult mestere volt a folytatásos közlésnek, hiszen műve először a Pesti Hírlap hasábjain jelent meg. – Gárdonyi war zu Beginn des zwanzigsten Jahrhunderts ein geschulter Meister der Fortsetzungsveröffentlichung, denn sein Werk erschien zuerst in den Spalten des Pesti Hírlap.

95. A fejezetvégi nyitottság tehát egyszerre irodalmi eszköz és lapkiadói kényszer, és a kettő szerencsésen esik egybe. – Die Offenheit am Kapitelende ist somit zugleich ein dichterisches Mittel und ein Zwang des Zeitungsverlags, und beides fällt glücklich zusammen.

96. Az olvasó ezen a ponton már nem a vár sorsáért aggódik elsősorban, hanem egyetlen asszonyért, aki férfiruhában áll a sátrak között. – Der Leser bangt an dieser Stelle nicht mehr in erster Linie um das Schicksal der Burg, sondern um eine einzige Frau, die in Männerkleidung zwischen den Zelten steht.

97. Ez a hangsúlyeltolódás a regény legnagyobb művészi teljesítménye, mert a történelem itt végleg emberi méretűvé zsugorodik. – Diese Verschiebung des Schwergewichts ist die größte künstlerische Leistung des Romans, denn die Geschichte schrumpft hier endgültig auf menschliches Maß.

98. Kétezer védő és kétszázezer ostromló számadata elvont marad, egyetlen levágott hajfonat viszont sohasem felejthető el. – Die Zahlenangabe von zweitausend Verteidigern und zweihunderttausend Belagerern bleibt abstrakt, ein einziger abgeschnittener Haarzopf hingegen ist niemals zu vergessen.

99. A magyar olvasók nemzedékei éppen ezért emlékeznek Évára akkor is, amikor az ostrom időrendjét már rég elfelejtették. – Eben darum erinnern sich Geschlechter ungarischer Leser an Éva auch dann noch, wenn sie die Zeitfolge der Belagerung längst vergessen haben.

100. A fejezet végső tanítása így hangzik: a falakat férfiak védték meg, de a regényt egy asszony tartja össze. – Die letzte Lehre des Kapitels lautet somit: Die Mauern verteidigten Männer, doch den Roman hält eine Frau zusammen.

(aufklappen)magyar

1. A negyedik rész közepén a regény cselekménye kettéválik, mert a férfiak a falak mögé kerülnek, az asszony pedig kívül reked.

2. Ez a kettéválás nem véletlen szerkezeti fordulat, hanem a mű egyik legmerészebb írói döntése, amely az egész ostromot új megvilágításba helyezi.

3. Az ostromregények hagyománya szerint az olvasó a védőkkel együtt van bezárva, és a külvilágról csak annyit tud, amennyit a falakon őrködők látnak.

4. Gárdonyi ezt a szabályt megszegi, mert Évával kiküld minket a török táborba, és onnan is megmutatja Egert.

5. A vár így egyszerre látszik belülről és kívülről, és ez a kettős látvány többet mond a magyar sorsról minden hadijelentésnél.

6. Éva helyzete a fejezet elején háromszorosan reménytelen: elveszítette a gyermekét, elveszítette a férje közelségét, és elveszítette a mozgás szabadságát.

7. A gyermekrablás után az anyai fájdalom nem tehetetlenséggé alakul benne, hanem tervvé, és ez a fordulat teszi őt a regény második főhősévé.

8. A fájdalom kétféleképpen működhet az emberben: megbénít vagy irányt ad, és az irodalom hősei rendszerint a második úton indulnak el.

9. Éva elhatározza, hogy bejut Egerbe, jóllehet a várat ekkor már több mint száz ágyú és egy hatalmas tábor zárja körül.

10. A vállalkozás katonailag esztelen, emberileg azonban a legérthetőbb dolog a világon, és a regény éppen ezt az ellentmondást használja ki.

11. A tizenhatodik századi asszony számára a nyilvános tér nem volt járható, mert a nő mozgása mindig kíséretet, engedélyt és magyarázatot igényelt.

12. Aki ebben a korban egyedül akart utazni, annak vagy férfinak kellett lennie, vagy férfinak kellett látszania, és harmadik lehetőség nem kínálkozott.

13. A férfiruha felöltése tehát nem romantikus jelmez, hanem a cselekvőképesség egyetlen elérhető formája egy zárt társadalmi rendben.

14. Éva levágatja a haját, deli ruhát ölt, kardot köt, és ezzel nem a nőiességét tagadja meg, hanem a korlátait.

15. A hajvágás jelenete néhány sor csupán, mégis a regény egyik legfájdalmasabb mozdulata, mert egy asszony itt mond le a saját külsejéről.

16. A régi irodalomban a levágott haj mindig áldozatot jelöl, akár a gyászban, akár a kolostorban, akár a fegyverfogásban.

17. A férfiruhás nő alakja évezredes irodalmi hagyományra tekint vissza, és mindig ott jelenik meg, ahol a rend meginog.

18. Ilyen alak a görög mítoszok több hősnője, ilyen Shakespeare néhány leánya, és ilyen a magyar népballadák katonalánya is.

19. A közös vonás mindenütt ugyanaz: a nő azért lép ki a szerepéből, hogy megmentsen valakit, akit a rend nem képes megmenteni.

20. Gárdonyi ezt a hagyományt nem idézőjelben használja, hanem természetesként ábrázolja, és ettől lesz Éva alakja hiteles.

21. Az álruha ugyanakkor kettős természetű, mert elrejt és kiszolgáltat egyszerre: aki lelepleződik, az kétszeresen bűnös a korabeli szemekben.

22. Egy férfi kém a felderítés szabályai szerint hal meg, egy nő azonban a szemérem megsértéséért is felel, és ez súlyosabb vád.

23. Éva tehát nagyobb kockázatot vállal, mint bármelyik férfi szereplő, jóllehet a regény ezt sohasem hangsúlyozza külön.

24. Az író hallgatása itt tiszteletadás, mert a hősiességet nem magyarázza, hanem hagyja, hogy a cselekedet beszéljen önmagáért.

25. Az út Egerig hegyeken, erdőkön és felégetett falvakon át vezet, és minden mérfölddel sűrűbb lesz a török őrjáratok hálója.

26. A Mátra és a Bükk vidéke ekkor már senkiföldje, ahol sem a magyar, sem a török hatalom nem tud rendet tartani.

27. Az ilyen köztes területeken nem a hadsereg a veszedelem, hanem a martalócok, akik senkinek sem tartoznak számadással.

28. A hadtörténet ezt a jelenséget mindig alábecsüli, pedig a lakosság pusztulásának nagyobb részét nem az ütközetek okozták.

29. Éva végül nem a magyar oldalról közelít a várhoz, hanem a török táboron keresztül, és ez a döntés a fejezet dramaturgiai magva.

30. A logika egyszerű és megdöbbentő: a gyűrűt kívülről nem lehet átszakítani, tehát belülről kell átjutni rajta.

31. Aki a legveszélyesebb helyet választja rejtekhelyül, az a hatalom egyik alapszabályát használja ki, mert a figyelem mindig kifelé irányul.

32. Egy kétszázezres tábor önmagában is város, ahol senki sem ismer mindenkit, és a névtelenség a tömeg ajándéka.

33. A regény ezen a ponton válik szinte kalandregénnyé, ugyanakkor a feszültség forrása mindvégig lélektani marad.

34. Sárközi, a cigány, akit korábbról ismerünk, a török táborban lel újra utat Éva mellé, és ez az alak a regény legkétértelműbb szereplője.

35. Nem hűséges és nem áruló, hanem túlélő, aki mindkét oldalon szolgál, és éppen ezért mindkét oldalon átjár.

36. A háború peremvidékén mindig megjelennek az ilyen közvetítők, akik nélkül a hadseregek nem tudnának sem kereskedni, sem kémkedni.

37. A magyar irodalom ritkán ábrázolja őket rokonszenvvel, Gárdonyi azonban emberi mértékkel méri Sárközit, és nem ítélkezik fölötte.

38. A tábor leírása a regény egyik legerősebb részlete, mert az idegen világot nem szörnyűnek, hanem elképesztően rendezettnek mutatja.

39. Utcák, piac, fürdő, mészárszék, kovácsműhely és imahely tagolja a sátrak tengerét, és mindez néhány nap alatt épült fel.

40. Az oszmán hadsereg fölénye ebben a szervezettségben rejlett, nem a katonák vitézségében, mert a bátorság mindkét oldalon egyforma volt.

41. Éva ezt a világot belülről látja, és az olvasó vele együtt döbben rá, hogy az ellenség nem sötét tömeg, hanem állam.

42. Ez a felismerés a magyar történelmi regényben szokatlanul tárgyilagos, és Gárdonyi legnagyobb írói erényei közé tartozik.

43. A gyűlöletnek szüksége van a homályra, a megértésnek viszont fényre, és a regény ezen a ponton következetesen a fényt választja.

44. A várat a táborból nézni egészen más élmény, mint a falakról letekinteni, mert kívülről Eger kicsinek és menthetetlennek látszik.

45. Éva ekkor érti meg először, hogy a férje egy olyan helyen tartózkodik, ahonnan a józan számítás szerint senki sem kerül ki élve.

46. A távolból nézett szeretett ember mindig sebezhetőbbnek tűnik, mint közelről, mert a távolság elveszi tőle a cselekvés látszatát.

47. Az ostrom első hetében a falakat éjjel-nappal lövik, és a tábor fölött állandó porfelhő és lőporfüst lebeg.

48. A történeti források szerint az ostrom alatt mintegy tizenkétezer ágyúgolyó hullott a várra, ami akkoriban példátlan mennyiségnek számított.

49. A vár mégis állt, és ennek oka nem a falak vastagsága volt, hanem a védők folyamatos, éjszakai újjáépítő munkája.

50. Amit nappal szétlőttek, azt éjjel földdel, gerendával és trágyával tömték be, és ez a munka nagyrészt az asszonyokra hárult.

51. Éva tehát nem idegen munkába kívánkozik bejutni, hanem oda, ahol a magafajták már amúgy is a legtöbbet dolgoznak.

52. A bejutás első kísérlete kudarcba fullad, mert a török őrség éjszakára kettős gyűrűt von a vár köré.

53. A kudarc a regényben nem gyengeség jele, hanem a valóság mértéke, mert az azonnali siker elvenné a tett súlyát.

54. Gárdonyi hősei sohasem egy lendülettel érnek célt, hanem többszöri nekifutással, és ebben a lassúságban van a mű realizmusa.

55. A második kísérlet előtt Éva üzenetet küld a várba, és az üzenet nyíl hegyére kötve repül át a falon.

56. A nyílhoz kötött levél az ostromok korának természetes hírvivője volt, és számos korabeli forrás említi ezt az eljárást.

57. A hír útja itt fordítottja a szokásosnak, mert nem a bezártak kérnek segítséget, hanem a szabad ember kér bebocsátást.

58. Ez a fordítottság a fejezet egész értelmét hordozza: a szabadság odakint értéktelen, ha a szeretett ember odabent van.

59. A vár parancsnoksága ugyanakkor nem örül a jövevénynek, mert minden újonnan érkező egyszerre egy védő és egy éhes száj.

60. Dobó István ostromszabályzata szigorú volt, és a kapuk kinyitása minden esetben életveszélyt jelentett a teljes őrségre nézve.

61. A történeti Dobó valóban megtiltotta a vár elhagyását és a kapuk nyitogatását, sőt a menekülés puszta emlegetését is halállal fenyegette.

62. Ez a szigor nem kegyetlenség volt, hanem a védekezés matematikája, mert egyetlen rés elég ahhoz, hogy kétezer ember elvesszen.

63. A regényben a magánérdek és a közösségi rend ütközése itt éri el a csúcspontját, és az író egyik felet sem nyilvánítja tévedőnek.

64. A nagy irodalom ismertetőjele éppen ez: nem a jó és a rossz áll szemben egymással, hanem két jogos igény.

65. Gergely, aki odabent semmit sem tud a felesége közeledtéről, ugyanabban az órában a gyermeke elrablásának hírével küzd.

66. A két ember tehát egymástól néhány száz lépésre él át ugyanazt a fájdalmat, anélkül hogy megoszthatnák egymással.

67. A közelség és az elérhetetlenség együttese az irodalom egyik legrégibb feszültségforrása, és a falak ezt tökéletes formában testesítik meg.

68. Jumurdzsák alakja ebben a fejezetben mindvégig jelen van, jóllehet ritkán lép színre, mert a fenyegetés hatásosabb, ha csak sejtjük.

69. Az elrabolt gyermek a török táborban van valahol, és Éva minden lépését ez a bizonytalan közelség irányítja.

70. Az anya kettős célja — a férj elérése és a fiú megtalálása — egymást keresztezi, és ebből ered a fejezet belső drámája.

71. Aki egyszerre két embert akar megmenteni, az kénytelen sorrendet felállítani, és minden sorrend egyben lemondás is.

72. Éva a várat választja először, és ez a döntés a regény egyik legkevésbé méltányolt, de legmélyebb erkölcsi pillanata.

73. A választás azért helyes, mert a gyermek megmentése egyetlen családot ment meg, a váré viszont valamennyi család esélyét.

74. A regény nem mondja ki ezt az érvelést, mert Gárdonyi tudja, hogy a kimondott erkölcsi tanulság azonnal elveszíti erejét.

75. A női álruha motívuma a mű más pontjain is felbukkan, hiszen Éva korábban is öltött már férfiruhát Gergely megmentésére.

76. Az ismétlés nem írói ötlethiány, hanem jellemábrázolás, mert ez a nő minden válságban ugyanazzal az eszközzel él.

77. A következetes jellem ismertetőjele, hogy a hős nem új megoldásokat talál ki, hanem a sajátját fokozza a végsőkig.

78. Az egri nők szerepe a történeti valóságban is jóval nagyobb volt annál, mint amit a hagyományos hadtörténet elismer.

79. Vizet hordtak, sebet kötöztek, köveket görgettek, forró vizet öntöttek, és a réseket a férfiakkal együtt tömték be.

80. Tinódi Lantos Sebestyén, aki az ostrom után néhány hónappal írta meg az egri históriát, külön kiemeli az asszonyok bátorságát.

81. A kortárs krónikás tehát természetesnek tekintette azt, amit a későbbi századok festményei már látványossággá stilizáltak.

82. Székely Bertalan híres képe, az Egri nők, éppen ezt a stilizálást teljesíti be, és nemzeti jelképpé emeli a jelenetet.

83. Gárdonyi regénye a kettő között áll: nem krónika és nem festmény, hanem személyes sorssá visszafordított emlékezet.

84. Éva alakja nem történeti személy, hanem sűrítmény, amelybe az író mindazt beleírta, amit a névtelen egri asszonyokról tudni lehet.

85. Az irodalom ilyenkor nem hamisít, hanem pótol, mert nevet ad annak a tapasztalatnak, amelyet a források névtelenül hagytak.

86. A fejezet nyelve érzékelhetően lelassul, és a mondatok rövidebbé válnak, ahogy a veszély közeledik a falakhoz.

87. Gárdonyi stílusának egyik titka éppen ez a ritmusváltás, amely a feszültséget nem szavakkal, hanem mondathosszal fejezi ki.

88. A leírásokban feltűnően sok az érzékelés: a por íze, a lőpor szaga, a lovak nyerítése és a müezzin hangja.

89. Az érzéki részletek teszik hihetővé a történelmet, mert az olvasó nem az évszámokat, hanem a szagokat jegyzi meg.

90. Ez a fejezet egyben a regény legmagányosabb része, mert Éva itt hosszú oldalakon át egyetlen szövetséges nélkül cselekszik.

91. A magány az álruha elkerülhetetlen ára, hiszen aki más embernek adja ki magát, az senkivel sem lehet őszinte.

92. A hallgatás kényszere lélektanilag nehezebb, mint a fizikai veszély, és a regény ezt a terhet pontosan érzékelteti.

93. A fejezet vége nyitva marad, mert a bejutás sikere csak a következő szakaszban dől el, és a késleltetés tudatos.

94. Gárdonyi a huszadik század elején tanult mestere volt a folytatásos közlésnek, hiszen műve először a Pesti Hírlap hasábjain jelent meg.

95. A fejezetvégi nyitottság tehát egyszerre irodalmi eszköz és lapkiadói kényszer, és a kettő szerencsésen esik egybe.

96. Az olvasó ezen a ponton már nem a vár sorsáért aggódik elsősorban, hanem egyetlen asszonyért, aki férfiruhában áll a sátrak között.

97. Ez a hangsúlyeltolódás a regény legnagyobb művészi teljesítménye, mert a történelem itt végleg emberi méretűvé zsugorodik.

98. Kétezer védő és kétszázezer ostromló számadata elvont marad, egyetlen levágott hajfonat viszont sohasem felejthető el.

99. A magyar olvasók nemzedékei éppen ezért emlékeznek Évára akkor is, amikor az ostrom időrendjét már rég elfelejtették.

100. A fejezet végső tanítása így hangzik: a falakat férfiak védték meg, de a regényt egy asszony tartja össze.

(aufklappen)német

1. In der Mitte des vierten Teils spaltet sich die Handlung des Romans, denn die Männer gelangen hinter die Mauern, die Frau aber bleibt draußen zurück.

2. Diese Spaltung ist keine zufällige bauliche Wendung, sondern eine der kühnsten dichterischen Entscheidungen des Werkes, die die gesamte Belagerung in ein neues Licht rückt.

3. Nach der Überlieferung der Belagerungsromane ist der Leser mit den Verteidigern eingeschlossen und erfährt von der Außenwelt nur so viel, wie die Wächter auf den Mauern sehen.

4. Gárdonyi bricht diese Regel, denn er sendet uns mit Éva in das türkische Lager hinaus und zeigt uns Eger auch von dort.

5. Die Burg erscheint dadurch zugleich von innen und von außen, und dieser doppelte Anblick sagt über das ungarische Schicksal mehr aus als jeder Kriegsbericht.

6. Évas Lage ist zu Beginn des Kapitels dreifach aussichtslos: Sie hat ihr Kind verloren, sie hat die Nähe des Gatten verloren, und sie hat die Freiheit der Bewegung verloren.

7. Nach dem Kinderraub verwandelt sich der mütterliche Schmerz in ihr nicht in Ohnmacht, sondern in einen Plan, und diese Wendung macht sie zur zweiten Hauptgestalt des Romans.

8. Der Schmerz kann im Menschen auf zweierlei Weise wirken: Er lähmt oder er gibt Richtung, und die Helden der Dichtung schlagen gewöhnlich den zweiten Weg ein.

9. Éva beschließt, nach Eger hineinzugelangen, obgleich die Burg zu dieser Zeit bereits von mehr als hundert Geschützen und einem gewaltigen Lager umschlossen ist.

10. Das Unternehmen ist militärisch unsinnig, menschlich hingegen das Verständlichste der Welt, und eben diesen Widerspruch nutzt der Roman aus.

11. Für die Frau des sechzehnten Jahrhunderts war der öffentliche Raum nicht begehbar, denn die Bewegung einer Frau erforderte stets Begleitung, Erlaubnis und Erklärung.

12. Wer in jener Zeit allein reisen wollte, musste entweder ein Mann sein oder als Mann erscheinen, und eine dritte Möglichkeit bot sich nicht.

13. Das Anlegen der Männerkleidung ist somit keine romantische Verkleidung, sondern die einzig erreichbare Form der Handlungsfähigkeit in einer geschlossenen Gesellschaftsordnung.

14. Éva lässt sich das Haar schneiden, legt das Gewand eines Reiterkriegers an, gürtet ein Schwert um und verleugnet damit nicht ihre Weiblichkeit, sondern ihre Schranken.

15. Die Szene des Haarschnitts umfasst nur wenige Zeilen und ist doch eine der schmerzlichsten Gebärden des Romans, denn hier verzichtet eine Frau auf ihr eigenes Äußeres.

16. In der alten Dichtung bezeichnet das abgeschnittene Haar stets ein Opfer, sei es in der Trauer, sei es im Kloster, sei es beim Griff zur Waffe.

17. Die Gestalt der Frau in Männerkleidung blickt auf eine jahrtausendealte dichterische Überlieferung zurück und erscheint immer dort, wo die Ordnung ins Wanken gerät.

18. Eine solche Gestalt sind mehrere Heldinnen der griechischen Mythen, mehrere Mädchen Shakespeares und ebenso das Soldatenmädchen der ungarischen Volksballaden.

19. Der gemeinsame Zug ist überall derselbe: Die Frau tritt aus ihrer Rolle heraus, um jemanden zu retten, den die Ordnung nicht zu retten vermag.

20. Gárdonyi verwendet diese Überlieferung nicht in Anführungszeichen, sondern stellt sie als selbstverständlich dar, und dadurch wird Évas Gestalt glaubhaft.

21. Die Verkleidung ist zugleich doppelter Natur, denn sie verbirgt und liefert zugleich aus: Wer entlarvt wird, ist in den Augen der Zeit doppelt schuldig.

22. Ein männlicher Kundschafter stirbt nach den Regeln der Aufklärung, eine Frau aber haftet auch für die Verletzung der Sittsamkeit, und das ist der schwerere Vorwurf.

23. Éva geht somit ein größeres Wagnis ein als jede männliche Gestalt, obwohl der Roman dies niemals eigens hervorhebt.

24. Das Schweigen des Dichters ist hier eine Ehrerbietung, denn er erklärt das Heldentum nicht, sondern lässt die Tat für sich selbst sprechen.

25. Der Weg nach Eger führt über Berge, durch Wälder und niedergebrannte Dörfer, und mit jeder Meile wird das Netz der türkischen Streifen dichter.

26. Die Gegend von Mátra und Bükk ist zu dieser Zeit bereits Niemandsland, wo weder die ungarische noch die türkische Macht Ordnung zu halten vermag.

27. In solchen Zwischengebieten ist nicht das Heer die Gefahr, sondern die Freibeuter, die niemandem Rechenschaft schulden.

28. Die Kriegsgeschichte unterschätzt diese Erscheinung stets, obwohl den größeren Teil des Untergangs der Bevölkerung nicht die Schlachten verursachten.

29. Éva nähert sich der Burg schließlich nicht von der ungarischen Seite, sondern durch das türkische Lager hindurch, und diese Entscheidung ist der dramaturgische Kern des Kapitels.

30. Die Überlegung ist einfach und bestürzend: Den Ring kann man von außen nicht durchbrechen, folglich muss man ihn von innen durchqueren.

31. Wer den gefährlichsten Ort zum Versteck wählt, nutzt eine Grundregel der Macht aus, denn die Aufmerksamkeit richtet sich stets nach außen.

32. Ein Lager von zweihunderttausend Mann ist an sich schon eine Stadt, in der niemand jeden kennt, und die Namenlosigkeit ist das Geschenk der Menge.

33. An dieser Stelle wird der Roman beinahe zum Abenteuerroman, und dennoch bleibt die Quelle der Spannung durchweg seelischer Art.

34. Sárközi, der Zigeuner, den wir von früher kennen, findet im türkischen Lager wieder den Weg an Évas Seite, und diese Gestalt ist die zweideutigste des Romans.

35. Er ist weder treu noch verräterisch, sondern ein Überlebender, der auf beiden Seiten dient und ebendarum auf beiden Seiten hindurchgeht.

36. Am Rande des Krieges erscheinen stets solche Mittelsmänner, ohne die die Heere weder Handel treiben noch kundschaften könnten.

37. Die ungarische Dichtung stellt sie selten mit Anteilnahme dar, Gárdonyi aber misst Sárközi mit menschlichem Maß und richtet nicht über ihn.

38. Die Schilderung des Lagers ist einer der stärksten Abschnitte des Romans, denn sie zeigt die fremde Welt nicht als grauenhaft, sondern als erstaunlich geordnet.

39. Straßen, Markt, Bad, Schlachthaus, Schmiede und Gebetsstätte gliedern das Meer der Zelte, und all dies entstand binnen weniger Tage.

40. Die Überlegenheit des osmanischen Heeres lag in dieser Ordnung, nicht in der Tapferkeit der Soldaten, denn der Mut war auf beiden Seiten der gleiche.

41. Éva sieht diese Welt von innen, und der Leser erkennt mit ihr zusammen erschrocken, dass der Feind keine dunkle Masse ist, sondern ein Staat.

42. Diese Erkenntnis ist im ungarischen historischen Roman ungewöhnlich sachlich und gehört zu den größten dichterischen Vorzügen Gárdonyis.

43. Der Hass bedarf des Dunkels, das Verstehen hingegen des Lichts, und der Roman wählt an dieser Stelle folgerichtig das Licht.

44. Die Burg vom Lager aus zu betrachten ist ein ganz anderes Erlebnis, als von den Mauern hinabzublicken, denn von außen erscheint Eger klein und rettungslos.

45. Éva begreift in diesem Augenblick zum ersten Mal, dass ihr Gatte sich an einem Orte aufhält, aus dem nach nüchterner Berechnung niemand lebend hervorgeht.

46. Der aus der Ferne betrachtete geliebte Mensch scheint stets verwundbarer als aus der Nähe, denn die Entfernung nimmt ihm den Anschein des Handelns.

47. In der ersten Woche der Belagerung beschießt man die Mauern bei Tag und Nacht, und über dem Lager schwebt beständig eine Wolke aus Staub und Pulverrauch.

48. Nach den geschichtlichen Quellen fielen während der Belagerung etwa zwölftausend Kugeln auf die Burg, was damals als beispiellose Menge galt.

49. Dennoch stand die Burg, und der Grund dafür war nicht die Dicke der Mauern, sondern die unablässige nächtliche Wiederaufbauarbeit der Verteidiger.

50. Was man bei Tage zerschoss, verstopfte man bei Nacht mit Erde, Balken und Mist, und diese Arbeit fiel zum großen Teil den Frauen zu.

51. Éva begehrt somit nicht in eine fremde Arbeit hineinzugelangen, sondern dorthin, wo ihresgleichen ohnehin schon das Meiste leisten.

52. Der erste Versuch des Eindringens scheitert, denn die türkische Wache legt für die Nacht einen doppelten Ring um die Burg.

53. Das Scheitern ist im Roman kein Zeichen der Schwäche, sondern das Maß der Wirklichkeit, denn der sofortige Erfolg nähme der Tat ihr Gewicht.

54. Gárdonyis Helden erreichen ihr Ziel niemals in einem Anlauf, sondern in mehreren, und in dieser Langsamkeit liegt der Wirklichkeitssinn des Werkes.

55. Vor dem zweiten Versuch sendet Éva eine Botschaft in die Burg, und die Botschaft fliegt, an eine Pfeilspitze gebunden, über die Mauer.

56. Der an den Pfeil gebundene Brief war der selbstverständliche Bote der Belagerungszeit, und zahlreiche zeitgenössische Quellen erwähnen dieses Verfahren.

57. Der Weg der Nachricht ist hier der umgekehrte als sonst, denn nicht die Eingeschlossenen erbitten Hilfe, sondern der freie Mensch erbittet Einlass.

58. Diese Umkehrung trägt den ganzen Sinn des Kapitels: Die Freiheit draußen ist wertlos, wenn der geliebte Mensch drinnen ist.

59. Die Führung der Burg freut sich indes nicht über den Ankömmling, denn jeder Neuankommende ist zugleich ein Verteidiger und ein hungriger Mund.

60. Die Belagerungsordnung Istvan Dobós war streng, und das Öffnen der Tore bedeutete in jedem Falle Lebensgefahr für die gesamte Besatzung.

61. Der geschichtliche Dobó verbot tatsächlich das Verlassen der Burg und das Öffnen der Tore und bedrohte selbst die bloße Erwähnung der Flucht mit dem Tode.

62. Diese Strenge war keine Grausamkeit, sondern die Rechenkunst der Verteidigung, denn eine einzige Lücke genügt, damit zweitausend Menschen zugrunde gehen.

63. Im Roman erreicht der Zusammenprall von Eigeninteresse und Gemeinschaftsordnung hier seinen Höhepunkt, und der Dichter erklärt keine der beiden Seiten für irrend.

64. Das Kennzeichen der großen Dichtung ist eben dies: Nicht das Gute und das Böse stehen einander gegenüber, sondern zwei berechtigte Ansprüche.

65. Gergely, der drinnen nichts von der Annäherung seiner Gattin weiß, ringt in derselben Stunde mit der Nachricht vom Raub seines Kindes.

66. Die beiden Menschen durchleben somit wenige hundert Schritte voneinander denselben Schmerz, ohne ihn miteinander teilen zu können.

67. Das Zusammentreffen von Nähe und Unerreichbarkeit ist eine der ältesten Spannungsquellen der Dichtung, und die Mauern verkörpern dies in vollkommener Form.

68. Die Gestalt Jumurdzsáks ist in diesem Kapitel durchgehend gegenwärtig, obgleich sie selten auftritt, denn die Bedrohung wirkt stärker, wenn wir sie nur ahnen.

69. Das geraubte Kind befindet sich irgendwo im türkischen Lager, und diese ungewisse Nähe lenkt jeden Schritt Évas.

70. Das doppelte Ziel der Mutter — den Gatten zu erreichen und den Sohn zu finden — kreuzt einander, und daraus erwächst das innere Drama des Kapitels.

71. Wer zugleich zwei Menschen retten will, ist gezwungen, eine Reihenfolge aufzustellen, und jede Reihenfolge ist zugleich ein Verzicht.

72. Éva wählt zuerst die Burg, und diese Entscheidung ist einer der am wenigsten gewürdigten, aber tiefsten sittlichen Augenblicke des Romans.

73. Die Wahl ist deshalb richtig, weil die Rettung des Kindes eine einzige Familie rettet, die der Burg hingegen die Aussicht aller Familien.

74. Der Roman spricht diese Begründung nicht aus, denn Gárdonyi weiß, dass die ausgesprochene sittliche Lehre augenblicklich ihre Kraft verliert.

75. Das Motiv der weiblichen Verkleidung taucht auch an anderen Stellen des Werkes auf, denn Éva legte schon früher Männerkleidung an, um Gergely zu retten.

76. Die Wiederholung ist kein Mangel an dichterischem Einfall, sondern Charakterzeichnung, denn diese Frau greift in jeder Krise zum selben Mittel.

77. Das Kennzeichen des folgerichtigen Charakters ist, dass der Held nicht neue Lösungen ersinnt, sondern die eigene bis zum Äußersten steigert.

78. Die Rolle der Frauen von Eger war auch in der geschichtlichen Wirklichkeit weit größer, als die herkömmliche Kriegsgeschichte zugesteht.

79. Sie trugen Wasser, verbanden Wunden, wälzten Steine, gossen siedendes Wasser hinab und verstopften die Breschen gemeinsam mit den Männern.

80. Sebestyén Tinódi Lantos, der die Geschichte von Eger wenige Monate nach der Belagerung niederschrieb, hebt den Mut der Frauen eigens hervor.

81. Der zeitgenössische Chronist hielt also für selbstverständlich, was die Gemälde späterer Jahrhunderte bereits zum Schauspiel stilisierten.

82. Das berühmte Bild Bertalan Székelys, „Die Frauen von Eger”, vollendet eben diese Stilisierung und erhebt die Szene zum nationalen Sinnbild.

83. Gárdonyis Roman steht zwischen beidem: Er ist weder Chronik noch Gemälde, sondern eine in persönliches Schicksal zurückverwandelte Erinnerung.

84. Évas Gestalt ist keine geschichtliche Person, sondern ein Auszug, in den der Dichter alles hineinschrieb, was von den namenlosen Frauen Egers zu wissen ist.

85. Die Dichtung fälscht in solchen Fällen nicht, sondern ersetzt, denn sie gibt jener Erfahrung einen Namen, welche die Quellen namenlos ließen.

86. Die Sprache des Kapitels verlangsamt sich merklich, und die Sätze werden kürzer, je näher die Gefahr an die Mauern heranrückt.

87. Eines der Geheimnisse von Gárdonyis Stil ist eben dieser Wechsel des Rhythmus, der die Spannung nicht mit Worten, sondern mit der Satzlänge ausdrückt.

88. In den Schilderungen fällt die Fülle der Sinneswahrnehmung auf: der Geschmack des Staubes, der Geruch des Pulvers, das Wiehern der Pferde und die Stimme des Muezzins.

89. Die sinnlichen Einzelheiten machen die Geschichte glaubhaft, denn der Leser behält nicht die Jahreszahlen, sondern die Gerüche.

90. Dieses Kapitel ist zugleich der einsamste Teil des Romans, denn Éva handelt hier über lange Seiten hinweg ohne einen einzigen Verbündeten.

91. Die Einsamkeit ist der unvermeidliche Preis der Verkleidung, denn wer sich für einen anderen Menschen ausgibt, kann gegen niemanden aufrichtig sein.

92. Der Zwang zum Schweigen ist seelisch schwerer als die leibliche Gefahr, und der Roman macht diese Last genau spürbar.

93. Das Ende des Kapitels bleibt offen, denn der Erfolg des Eindringens entscheidet sich erst im folgenden Abschnitt, und der Aufschub ist bewusst gesetzt.

94. Gárdonyi war zu Beginn des zwanzigsten Jahrhunderts ein geschulter Meister der Fortsetzungsveröffentlichung, denn sein Werk erschien zuerst in den Spalten des Pesti Hírlap.

95. Die Offenheit am Kapitelende ist somit zugleich ein dichterisches Mittel und ein Zwang des Zeitungsverlags, und beides fällt glücklich zusammen.

96. Der Leser bangt an dieser Stelle nicht mehr in erster Linie um das Schicksal der Burg, sondern um eine einzige Frau, die in Männerkleidung zwischen den Zelten steht.

97. Diese Verschiebung des Schwergewichts ist die größte künstlerische Leistung des Romans, denn die Geschichte schrumpft hier endgültig auf menschliches Maß.

98. Die Zahlenangabe von zweitausend Verteidigern und zweihunderttausend Belagerern bleibt abstrakt, ein einziger abgeschnittener Haarzopf hingegen ist niemals zu vergessen.

99. Eben darum erinnern sich Geschlechter ungarischer Leser an Éva auch dann noch, wenn sie die Zeitfolge der Belagerung längst vergessen haben.

100. Die letzte Lehre des Kapitels lautet somit: Die Mauern verteidigten Männer, doch den Roman hält eine Frau zusammen.